A Széll Kálmán tér, Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja évtizedekig egy gasztronómiai sivatag volt. A hentes, a McDonald’s és a török büfé mellett gyanús kockás abroszos helyekre lehetett még beülni, sérelmünkre. A 2010-es évek második felében aztán valami beindult a környéken, és most már ott tartunk, hogy a tér egyik sarkában, egymástól pár méterre két remek ázsiai éttermet is találunk. Ezek a keleti gasztronómia két, egymástól igen távoli szeletére koncentrálnak, de mindkettő kiemelkedő a maga műfajában. Az egyik a Pingrumba, a másik pedig cikkünk tárgya, a 101 Bistro.

A 101 Bistrót bevállalós módon a pandémia alatt nyitották meg a tulajdonosok, így rögtön kiszállításra kellett berendezkedniük, de a 2021. májusi rendes nyitást követően végre megmutathatták, mit tud a konyha teljes üzemmódban. Azóta szerettem volna eljutni, most sikerült (egy igen jeles napon, köszi, Zsófi!).

Azt mondani, hogy a 101 Bistro a csúcsgasztronómiát képviseli, egyáltalán nem túlzás, már csak a séf személye miatt sem. Keve Márton beutazta a világot, Michelin-csillagos helyeken pallérozódott Európától Ázsián át Dél-Amerikáig. Magyarországon viszont végül úgy hozta a sors, hogy társaival nem fine dining éttermet nyitott, hanem egy bisztrót, ahol a hazánkban szinte egyáltalán nem ismert tajvani konyha sokoldalúságát mutatja be. Lőjük le a poént: zseniálisan.

A 101 Bistro picike hely, ránézésre csúcsidőben sem férnek be 25-nél többen. A berendezés minimalista, és bár tükrözi a távol-keleti hangulatot, ide egyértelműen nem a körítés miatt érdemes jönni, hanem hogy minél több mindent kipróbáljunk az étlapról. A koncepció is segíti ezt: a fogások kisebb adagokból állnak, és többségük úgy is van tálalva, hogy a közösségi étkezés jegyében a tálak csere-beréje révén a lehető legalaposabban végigehessük a menüt. Asztalon átnyúlkálni nem hogy nem szégyen, hanem kifejezetten kívánatos!

Amikor azt írom, hogy „csúcsgasztronómia”, nem a körítésre, és nem is az árakra gondolok, hanem az alapanyagok kiválasztására, illetve a technológiák és az ázsiai gasztronómiai kultúra hihetetlenül részletes ismeretére. Már akkor tudtuk, hogy itt őrület lesz, amikor megérkezett az első tálka, benne a „Sárga Ördög bogyó” fantázianevű fogással. Ez igazából egy látszólag pofonegyszerű olajbogyó snack, aminek az alapja a sima zöld olíva. Látod, hogy valami sárga szósszal le van öntve, de ennek addig nem tulajdonítasz különösebb jelentőséget, amíg bele nem harapsz, azután viszont brutális dolgok történnek. Az olajbogyó mellett egyszerre jelenik meg a szádban citrusosság, sósság, a csili csípőssége, hihetetlen az egész. Ha csak ebből rendeltünk volna még hármat, én már fülig érő szájjal mentem volna haza.

De persze rendeltünk egyebet is, és az utazás folytatódott minden fogásban: a brutálisan omlós hússal töltött marha oldalas bao, a hibátlan kacsamell, a túlvilágian omlós csirke a ropogós bőrével meghintve mind olyan ételek, amikbe nem lehet semmilyen módon belekötni. És persze mindegyik ugyanolyan komplex, mint a fentebb megénekelt bogyó, rengeteg íz és textúra keveredik a legegyszerűbbnek hangzó fogásban is.

Mindez a képviselt minőséghez képest több, mint korrekt áron. Ilyen színvonalon enni ennyiért nem tudom, lehet-e most máshol Budapesten. Nehezen tudom elképzelni, de ha te tudsz ilyet, mindenképpen írd meg nekünk, és már rohanunk is tesztelni!

Az biztos, hogy mi új kedvencet avattunk, és ide még nagyon sokszor szeretnénk visszajönni.