Egy jó szentendrei séta mindig feldobja az embert. Télen az épített örökség, nyáron a Dunakorzó ragad magával. És ez egy sosem múló szerelem. Mi is évente legalább két alkalommal el szoktunk látogatni Szentendrére, és ez idén télen sem volt másként. Tarts velünk kedvenc sétaútvonalunkon!

Menjünk HÉV-vel!

Szentendrére nyilván kocsival is teljesen kényelmesen ki lehet jutni, mi azonban ez alkalommal a HÉV-et választottuk közlekedési járműnek. A fonódó villamoshálózatnak hála könnyen eljut az ember a Batthyány térre, és ott pikk-pakk átpattanhatunk a Szentendrei HÉV-re, ami napszaktól függően 10-20 percenként jár (Békásmegyerig sűrűbben is, de ne hagyjuk megtéveszteni magunkat).

Egy kiegészítő jegy megvásárlása után mindössze 37 percet kell utazni a H5-ös HÉV-en, hogy elérjük kívánt úti célunkat. Szentendrén a HÉV végállomás szerencsére gyakorlatilag a belvárosban található, úgyhogy a leszállást követően a Kossuth Lajos utcán keresztül csupán néhány perc eljutni a Dumtsa Jenőről elnevezett sétálóutcáig, amin keresztül felsétálhatunk egészen a Fő térig.

Út közben érdemes megállni a Levendula Kézműves fagyizóban, de van néhány igazán figyelemreméltó vendéglátóhely a Fő téren is azoknak, akik már az első 10 perc után megéheztek.

Séta Szentendre belvárosában

A Fő térről mindenképp a Váralja lépcsőn keresztül folytassuk utunkat! Ez egy nagyon keskeny kis sikátor, ami rendkívül hangulatos. Nyáron elég zsúfolt szokott lenni, de ahogy a képeinken is látható, mi egy elég kihalt időszakban voltunk – szinte egyedül – a városban.

A Váralja lépcső a Templom térre vezet fel, ahol a Szentendrei Keresztelő Szent János templom és a mellette található feszület, valamint az őket körülvevő hangulatos kis tér emelkedik egy dombtetőn a város fölé. Innen nagyszerű kilátás nyílik a Duna felé, illetve csodálhatjuk fentről a régi belvárost is.

Mi a Templom térről az Alkotmány utca – Pátriárka utca – Martinovics utca – Bartók Béla utca útvonalon keringtünk fel-alá, mire a Dalmát Szamárhoz elérkeztünk.

Szuper frissítő pont a szentendrei séta során

A Dalmát Szamár Bistro már csak a neve miatt is nagy kedvencünk, de kötelező állomása lett minden szentendrei sétánknak. A Dalmát Szamár stratégiai ponton helyezkedik el: mire ide érünk, általában már megszomjazunk annyira, hogy egy kis forralt bor vagy – meleg időben – hideg sör pont jól essen. A frissen megvásárolt nedűvel le lehet dögleni a Szamár szőlővel befuttatott kerthelyiségében is, vagy a szemközti Szőlő közi kilátóponthoz is ki lehet sétálni 20 lépést, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Dunára. (Ha pedig járvány idején érkezünk, és épp zárva van a terasz, akkor üljünk le bátran napozni az épület oldalába!)

A Dalmát Szamártól a Bartók Béla utca vezet még felfelé a dombon, amely tetején a Szerb Tobakos kereszt található. Mire ide érünk, már látnunk kellett egyéb ortodox templomokat és emlékhelyeket is, így felmerülhet a kérdés, hogy miért is vannak ilyen építmények nagy számban Szentendrén?

Szveti Ondrej – A szerb város

Egy rövid történelmi kitekintés: Gallipoli 1354-es elfoglalását követően a törökök megvetik lábukat a Balkánon is, és egyre csak nyomulnak előre. A törökök terjeszkedésével világossá válik, hogy az ortodox vallás komoly veszélyben van, így annak főpapjai és népei a XV. század elején már menekülni kényszerülnek Észak felé. Bízva abban, hogy Magyarországra már nem fog elérni a török hódoltság, rengeteg szerb és dalmát menekült jelenik meg Szentendrén. A menekültek utolsó nagy hulláma, közel hatvanezer ember, 1690 körül érkezik a városba, már a török hódoltság után. A sokféle déli nép, együvé tartozásuk kifejezéseképpen, 8 templomot emel, valamint iskolát is létrehoz. Ezek mind a mai napig állnak a településen. Ezért van tehát ennyi szerb emlék és ortodox templom itt.

A Bartók Béla utca tetején például a Tobakosok (tímárok) gyönyörű keresztje áll, amit szintén érdemes útba ejteni.

A keresztet elhagyva már lefelé kanyarog utunk az Angyal utcán, majd az Ady Endre úton. A macskaköves utcákon végig haladva csodás kis házakban gyönyörködhetünk.

A Czóbel parktól a Dunakorzóig

Leérve a dombról még elsétálunk a szép emlékű Café Rodin Galéria épülete mellett, majd elérjük a Czóbel Parkot, amely a híres avantgarde festőről kapta nevét. Czóbel Béla 1940-ben költözött Szentendrére, és élt itt egészen 1976-os haláláig. A festőnek a parkban egy szobrot is állítottak emlékül.

Sétánk egyik kedvenc pontja a Czóbel parkból nyíló Japán Kert, amely télen kevésbé látványos, nem úgy a tavaszi cseresznyefa-virágzás idején, amikor mindent virágszirom borít. A kertben van egy kis patak / tavacska, amely mellett egy nagy fa szaletliben pihenhetünk meg.

A Japán Kert már egészen közel fekszik a Dunához, mindössze egy főút választja el a folyótól, így ennek mentén vissza tudunk sétálni majdhogynem egészen a HÉV állomásig. A Dunakorzó kétség kívül Szentendre leglátványosabb és leginkább kedvelt része, úgyhogy számítsunk rá, hogy amint kisüt az első napsugár, a korzót ellepik a turisták. Ez azt is jelenti, hogy ne farkaséhesen érkezzünk ide, mert egy nagyobb forgalmú hétvégén 40-60 percet simán várnunk kell majd az ebédre.

A korzón sok büfé, kifőzde, jobb-rosszabb étterem van. Nagyon kiemelkedő gasztro élményünk még nem volt itt, de a Görög Kancsó éttermet jószívvel ajánljuk minden megfáradt vándornak. Itt egészen jó balkáni fogásokból lehet választani, és a terasza is nagyon hangulatos. Itt ücsörögve végig pörgethetjük a séta során készült fotóinkat, immáron felelevenítve azt a sok gyönyörűséget, amit kis városi sétánk során felfedeztünk. Igazán szívet melengető élmény lesz. Szeretettel ajánljuk tehát neked is!