Zsófival életünk egyik legnagyobb sikerélménye volt, amikor 2020 tavaszán sikerült teljesíteni az Országos Kéktúrát. Igen, mind a 27 szakasz 1170 kilométerét. Az egész kaland kicsivel több, mint 3 évig tartott, és annyira belejöttünk, hogy azóta már a Dunántúli Kéktúra ösvényeit tapossuk. Mostanra leülepedett annyira az élmény, hogy meggyőzően tudjak érvelni amellett, hogy miért érdemes neked is belevágnod.
Elöljáróban annyit, hogy az idén 70 éves Országos Kéktúra a covid alatt nem meglepő módon nagyon népszerű lett. A Magyar Természetjáró Szövetség által kiadott OKT pecsételőfüzetből 2021-ben közel 25 000 példány kelt el. A népszerűség ugyanakkor nagyon relatív, ugyanis a befejezett túrák száma még a tavalyi abszolút rekord évben is csak közelítette a 600-at.
Még hihetetlenebb az a szám, hogy eddig összesen hányan értek végig az Országos Kéktúrán a 70 év során. Kapaszkodj meg: ebben a pillanatban sem éri el számuk a 7900-at. Igen, összesen, több, mint 60 év alatt. Szóval ha ezt bedarálod, akkor egy elég szűk elitklub tagja leszel. Kell-e ennél jobb motiváció? Na jó, jöjjenek akkor a további érvek.
Baromi hosszú ez az írás, és ha nincs energiád az egészre, akkor az alábbi linkekre bökve azonnal oda ugorhatsz a téged érdeklő részhez.
- Nincs szükség komolyabb beruházásra és tapasztalatra
- A pecsételés öröme
- Úgy csinálod, ahogy jólesik
- Így ismered meg igazán Magyarországot
- Túrázás = egészség
- Semmihez nem fogható sikerélmény
- Digitális detox
1. Az Országos Kéktúra nem igényel tapasztalatot vagy komolyabb felszerelést
Én kiskorom óta rendszeresen túráztam, barátokkal nagyjából bejárogatva a magyar hegységeket, illetve az osztrák Alpokat és a Magas-Tátrát, de azért nem voltam hardcore túrázó. Zsófi viszont teljesen kimaradt ebből a szubkultúrából, az a pár alkalom, amikor próbálta, nem hozta meg a kedvét. Ebből kifolyólag semmilyen komolyabb felszerelésünk nem volt, amikor elkezdtük, Zsófinak konkrétan az első alkalom előtt vettünk bakancsot és egy vízhatlan kabátot.
Az évek során persze lett egy nagyjából 15 pontos listánk – igény esetén szívesen írok majd erről is –, aminek az elemeit most már rutinból mindig viszünk magunkkal, de alapvetően egy kényelmes bakancsnál, egy hátizsáknál és hűvös időben a réteges öltözködéshez szükséges ruhadaraboknál több nem kell az induláshoz. Az évek során persze az ember fokozatosan felszerelkezik, de egy teljes túragarnitúrát mindenféle kiegészítővel, amivel résmentesen le lehet hozni egy 3 napos hétvégét, simán össze lehet rakni 50 ezer forintból a Decathlonban.
Valahol a Mátrában. A fejlámpa nyáron nem, télen viszont alapfelszerelés. – az Olyanjó! fotója
Ez lehet, hogy elsőre még így is soknak tűnik, de minden viszonyítás kérdése. Egyrészt nem kell mindent azonnal megvenni, hiszen az ember úgyis fokozatosan, évről évre, évszakról évszakra szerzi be a dolgokat. Másrészt ha meg akarnánk adni a módját, akkor egy darab aláöltözetet is tudnánk venni ennyiért. Viszont a kéktúrázáshoz tényleg nem kell semmilyen technikai ruházat, szóval ha a kutyádat nem tetőtől talpig Helly Hansenben sétáltatod, és szórakozóhelyekre sem Fjällräven cuccokban jársz, akkor ide sem lesz szükség ilyen motyóra.
2. Pecsételni jó
„Túrázni utálok, de kéktúrázni imádok.” Ez a kulcsmondat egyszer Zsófi száját hagyta el, miközben épp egy bélyegzőt szorongatott a kezében. Rád is igaz a mondat első fele? Akkor lehet, hogy a második is az lesz.
Szóval az igazság az, hogy Zsófi kifejezetten utál(t) túrázni. Nyáron meleg van, télen hideg van, tavasszal és ősszel nagy a sár, és egyébként is tök felesleges gyalog menni oda, ahová kocsival is el lehet jutni. Akkor mégis mi a fenének gyalogolt át önszántából az országon, néha kifejezetten mostoha időjárási körülmények között? Persze mindegyik, ebben az írásban felsorakoztatott indok értelemszerűen nála is nyomott a latba, de talán a pecsételés volt ezek közül a legerősebb. És tapasztalataim szerint nem csak az ő esetében van ez így.
Amikor a Kéktúra ötlete megszületett, a „gamification” fogalma vélhetően igen kevéssé volt meghonosodva a magyar köztudatban. A 21. században leginkább a mobil alkalmazások működéséből ismert kifejezés lényege, hogy ha egy tevékenységet játékos formába burkolunk, ami tartalmaz valamilyen jutalmazási mechanizmust, akkor sokkal szívesebben vesznek részt benne az emberek. És akkor meg is érkeztünk a pecsételéshez.
Bélyegzés az Országos Kéktúra pecsételőfüzetbe. Minden alkalom egy szakrális pillanat. – az Olyanjó! fotója
A kéktúrás bélyegzőfüzetbe belenyomkodott pecsétek persze kellenek ahhoz is, hogy hitelt érdemlően igazolni tudjuk, hogy bejártuk az Országos Kéktúra összes szakaszát, de a bennünk lakozó gyermeket ez érdekli kevésbé. Ha még nem láttál felnőtt embereket fülig érő vigyorral örülni egy szép bélyegzőnyomatnak egy jól sikerült pecsételésből fakadó dopaminfröccs után, akkor már csak ezért érdemes kipróbálni ezt az egészet. A pecsétgyűjtő füzet minden nagyobb túraboltban beszerezhető akár online rendeléssel is, aztán már csak neki kell indulni.
3. Nincs sorrend és határidő: a Kéktúrát tényleg olyan ütemben csinálod, ahogy csak szeretnéd
Ebbe az egész kéktúrázásba úgy keveredtünk bele, hogy egy baráti pár tagjai, akik akkor már egy éve tolták, megkérdezték, hogy nincs-e kedvünk csatlakozni. Éppen Hollóházára készültek, az Országos Kéktúra keleti végpontjától induló 27. számú szakaszra. Egy hétvége a Zemplénben, mi baj lehet belőle, gondoltuk.
Így alakult, hogy mi a Kéktúrát tényleg az egyik végpontról indítottuk, itt került be az első pecsétünk is. Ez azonban egyáltalán nem törvényszerű. Az Országos Kéktúra kiírása nem határozza meg sem azt, hogy milyen sorrendben, sem azt, hogy mennyi idő alatt kell teljesíteni a szakaszokat. Akár az is előfordulhat, hogy valaki 1965-ben kezdte az egészet, de csak most, 2022-ben fejezi be, és ha megvan a füzete, benne a hiánytalan pecsétgyűjteménnyel, onnantól ő is a hivatalosan teljesítők közé számít.
Persze lelkileg azért befolyásolhat, hogy honnan indulsz. Nekünk igazából szerencsénk volt azzal, hogy rögtön Budapesttől 300 kilométerre kezdtük az egészet, mert egyrészt így az egyik kéktúrás alapélményünk lett, hogy ehhez néha bizony a világ végéig el kell utazni, másrészt a Nagy-Milic és környéke nem volt rossz hely a bemelegítéshez.
Viszont azokat, akik a Budapest környéki szakaszokkal indítanak, egészen más impulzusok érik az elején, és ezek alapján talán nehezebb rávenni magukat a folytatásra. Ha úgy olvasod most ezt, hogy az előző mondatból magadra ismersz, akkor tényleg javaslom, hogy tegyél egy próbát valamelyik távolabbi szakasszal, és meglátod, mennyire más úgy az egésznek a hangulata.
Hollóháza, ahol minden kezdődött. – az Olyanjó! fotója
4. Nincs a Kéktúránál jobb mód arra, hogy megismerd Magyarországot
Az ember más- és másképpen ismeri meg a világot egy autó vagy egy vonat ablakából kibámulva, esetleg egy kerékpár nyergéből, de semmi nem übereli azokat az élményeket, amiket gyalogosan szerzünk. Amellett, hogy így szinte tényleg bárhova eljuthatunk és mindenhova bemehetünk, a lassú haladás nyitottabbá tesz az élményekre.
Arról talán még azoknak is van sejtésük, hogy Magyarországon igen sokféle hely található, illetve hogy területét nagyon sokféle ember lakja, akik még életükben nem jártak a Nagykörúton kívül. Mindenki el tudja képzelni azt is, hogy milyen különbség lehet Vas megye valamelyik csendes kis települése és egy hányattatott sorsú észak-borsodi falu között. De saját szemünkkel látni és befogadni mindezt megdöbbentő. Az Országos Kéktúra olyan tudat- és szemléletformáló hatású, amit receptre írnék fel mindenkinek, akit akár minimálisan is érdekel hazánk múltja, jelene és jövője.
A rakacaszendi kocsmában. Csapolt sör már nincs, de nem is venné senki. – az Olyanjó! fotója
De engedjük el a szociológiai terepmunkát, és koncentráljunk a látnivalókra. Magyarországon ugyan nincsenek több ezer méteres hegyek, és nincs tengerpartunk sem, de azért nincs okunk különösebb szégyenkezésre. Szerencsére tudta ezt Rockenbauer Pál, és tudja a mai napig a Természetjáró Szövetség is, ezért a nagyvárosok kivételével az Országos Kékkör összes útvonala igyekszik érinteni az útba eső nevezetességeket, legyen szó településekről, várakról, kilátókról, hegycsúcsokról vagy más, a természet alkotta látnivalókról. A túra során érdemes mindig egy szakasszal előre tervezni, elolvasni, mik várhatóak ezek közül a következő etapon, és rászánni az időt ezekre a megállókra.
Miután letoltál egy Kéktúrát, soha többé nem leszel bajban, ha egy ismerősöd megkérdezi, szerinted hova érdemes elutazni egy belföldi hosszú hétvégére. Csak győzzön válogatni a javaslataid közül. Terveink szerint mi is még nagyon sok helyről fogunk írni itt az Olyanjón, amit a Kéktúrának köszönhetően ismertünk meg.
Valahol Nógrád megyében – az Olyanjó! fotója
5. A túrázás egészséges
OK, persze, ez is egy testmozgás, milyen lenne. De azért a gyaloglásnak olyan nagy respektje talán nincs a fitneszhuszárok körében, mint az első ránézésre intenzívebb igénybevételt jelentő mozgásformáknak. De azért hidd el, akármilyen szuper is az erőnléti állapotod, egy egész napos gyaloglás során bedarált 25 km-es szakasz után neked sem lesz gondod az elalvással.
Az a 800 méter szint már azért combos, belföldi viszonylatban meg különösen. – Országos Kéktúra 27. szakasz – az Olyanjó! fotója
Nagyon távol vagyok attól, hogy én adhassak egészségügyi tanácsokat bárkinek, de azt tudom, hogy az okosórák és fitness trackerek, valamint a kapcsolódó alkalmazások, illetve diéták is a napi tízezer lépést tartják annak a mennyiségnek, aminek már komoly pozitív élettani hatása van. Tapasztalatom szerint ez a lépésszám kb. 6-7 km gyalogással érhető el. Könnyen kiszámítható, hogy ha letolunk akár csak egy 15 km-es szakaszt, amely során akár bőven ezer kalória (legyünk pontosak: kcal) feletti energiát is elégethetünk, akkor máris mennyit tettünk az egészségünkért. Pláne, ha ezt egymást követő több napon át is megcsináljuk. Ilyenkor már csak a szálláshelyen bográcsban megfőzött kolbászos-szalonnás lecsó bevitelét kell ügyesen és önuralommal szabályozni.
6. Az Országos Kéktúra teljesítése egy nem sok minden máshoz fogható sikerélmény
37 hónap (2017. októbertől 2020. novemberig), ezen belül összesen 39 rövidebb vagy hosszabb hétvége. Mi ennyi idő alatt tettük meg az 1170 km-t Hollóházától az Írott-kő csúcsáig. Ahogy arról a 3. pontban már volt szó, nem lett volna kötelező a nyugati végpontot utoljára érinteni, de az ember már csak olyan, hogy valami rendet azért csak szeret látni a káoszban, úgyhogy a befejező négy szakaszt már szépen sorban csináltuk mi is, egyre közeledve a magyar-osztrák határon található utolsó pecsételőhelyhez.
Hát, mint mondjak, amikor végül felértünk a jellegzetes kőtoronyhoz, az szavakkal leírhatatlan élmény volt. A modern ember alapból viszonylag kevés dologra fordít intenzíven időt 3 éven keresztül, főleg ha ez a dolog nem munkából vagy egyéb megélhetési kényszerből fakad, hanem „csak” egy hobbi. Utólag belegondolva is hihetetlen, hogy mi erre tényleg ennyi időt és energiát áldoztunk, mégis minden perc megérte. A kéktúrázásban az a jó, hogy amikor már kicsit belejöttél, akkor nem számít, hogy mennyire töri a lábad a bakancs, vagy hogy miért szakad ennyire az eső. Már egy hét után is csak arra emlékszel, hogy egy-egy szakasz mekkora kaland volt, és alig várod, hogy mehess a következőre. A végén pedig ott a katarzis, amikor egyszerre vagy kicsit szomorú, de persze boldog és meghatódott is. Mert bár tudod, hogy valami befejeződött, de azért mégiscsak olyan kalandban volt részed, amivel az unokáidnak is szívesen büszkélkedsz majd.
Csúcsfotó pezsgővel az Írott-kő tetején az Országos Kéktúra befejezésekor – az Olyanjó! fotója
+1 A Kéktúra maga a digitális detox
Vannak ma már olyan táborok, amikbe ha befizetsz, akkor elvisznek Balira vagy valami másik távoli, egzotikus szigetre, kikapcsoltatják a telefonod, és a hazaútig nem is kapod vissza azt. Ez sem rossz megoldás a digitális detoxra, bár kicsit drága. A Kéktúra ehhez képest sokkal olcsóbb, és nem is kell olyan messzire utazni hozzá.
Az egyik nagy, előzetesen nem várt felfedezésünk az volt kéktúrázás közben, hogy milyen jól ki tudunk szakadni vele a hétköznapokból. Gyaloglás közben alapból nem túl kényelmes a telefont nyomkodni, de sokszor amúgy sincs normális térerő, úgyhogy ha a hívások valahogy még el is érnek, az Instagram értesítések és a Messenger üzenetek már biztosan nem fognak pittyegni a zsebedben. Egy idő után azt vettük észre, hogy egy-egy különösen hajtós munkahét vége felé közeledve mennyire várjuk a hétvégi szakaszt, ahol az erdőben majd csend és nyugalom fogad.
Valahol a magyar esőerdő közepén. Térerő? Az nincs. – Országos Kéktúra – az Olyanjó! fotója
Bárkinek, akinek stresszesen telnek a hétköznapjai, és emiatt komolyabb életmódváltást fontolgat, vagy azt tervezi, hogy nekivág a sok ezer kilométerrel arrébbról induló El Caminonak, tényleg jó szívvel javasoljuk, hogy tegyen egy próbát a Kéktúrával. Nem azért, mert „kisebb és savanyúbb, de legalább a miénk”, hanem mert tényleg hatásos.
Folytatás következik?
Ahogy említettem a bevezetőben, nem álltunk le a kéktúrázással. 2021 tavasza óta nyomjuk a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, ugyanazzal a párral, Dorkával és Marcival, akik ebbe az egészbe belerángattak, és amiért nagyon hálásak vagyunk nekik. Szeretnénk még sokat írni ezekről az élményeinkről, úgyhogy ha tetszett ez a cikk, és akár tanácsra van szükséged, akár van egy jó ötleted vagy javaslatod, akkor nyugodtan írj nekünk a láblécben található e-mail címre.
