A jósvafői hucul ménes lovaival először 2019-ben találkoztunk, amikor az Országos Kéktúra Putnok és Bódvaszilas közti (24.) szakaszát csináltuk Péterrel. Nem volt egy egyszerű szakasz. Novemberben voltunk, ráadásul zuhogott az eső egész nap, úgyhogy átfagyva értünk be a jósvafői végállomásra. A kéktúra az északi irányból érkezik be Jósvafőre, így a dombról ereszkedtünk le a településre.

Előtte olvastunk már róla, hogy az Aggteleki Nemzeti Park területén található a hucul ménes is, és a térkép alapján látszott, hogy az útvonal át is halad a területen, de nem sejtettük, hogy mindezt pontosan hogy is kell elképzelni. Így aztán hatalmas meglepetés volt, amikor a villanypásztort átlépve néhány kilométer(!) gyaloglás után egyszer csak előtűntek az állatok a bokrok mögül. Már ekkor látszott, hogy maga a ménes egy elképesztő méretű és még annál is gyönyörűbb fekvésű területen található, ami szabadon bebarangolható, miközben úton-útfélen belebotolhatunk a jellemzően sötét színű, szembeötlően kis termetű paripákba, akik hol kisebb, hol nagyobb csoportokban legelésznek, az ember közeledtére pedig érdeklődve szemlélik a jövevényeket.

Hucul? Az milyen ló?

A hucul lovak (talán legközelebbi) rokonai az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak. A nevét a hucul népcsoportról kapta, de a lovak története vélhetően sokkal korábbra nyúlik vissza. Dimitianus és Traianus római császárok idején Dáciában katonalovaknak használták ezt a fajtát.

Később, az Osztrák-Magyar Monarchia idején is a hadseregben hasznosították őket, köszönhetően irdatlan teherbírásuknak és szívósságuknak. A XVIII. században már tervszerűen tenyésztették őket, de később nem bizonyultak igazán korszerű lófajtának, így a tenyészeteket bezárták, a lovakat pedig szétosztották a gazdák közt.

A fajtát 1953-ban honosította meg újra Magyarországon a Fővárosi Állat-és Növénykert akkori igazgatója. Azóta Jósvafőn található a legnagyobb egyedszámú ménes, amely közel 150 lóból áll.

Annak ellenére, hogy a hucul lovak a vadlovak rokonai, a hucul ménes egyedei nem tekinthetők vadlovaknak. Igaz, hogy rideg tartásúak, tehát egész évben kint vannak a legelőkön, és azt eszik, amit találnak, de többségük kiváló hobbiállat, kis termetük miatt lovasiskolába vagy lovasíjászatra is alkalmasak.

Látogatás Jósvafőn – Piknik a hucul ménes lovai között

A 2019-es kéktúrát követően 2021-ben tértünk vissza a szüleimmel Jósvafőre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lórajongó Apukámnak megmutassuk a ménest.

Jósvafőn a Kúria Lovasbázisban pár egyedet istállóban is meg lehet tekinteni, illetve itt van lehetőség lovaglásra és sétakocsikázásra, fogatozásra is. 

A lovas- és oktatóközpontban egyből szembetűnő, hogy a hucul pacik kistermetűek. Átlagban 130-145 centi a marmagasságuk. Végtagjaik rövidek és izmosak, a testük zömök, fejük meglehetősen nagy. Emiatt a „Kárpátok pónijaként” is szokták emlegetni ezt a fajtát.

Ló mennyország

A Kúria lovasbázist elhagyva kb. bő 2 km-t kell felsétálni a patak mentén a Gergés-lápai legelőkhöz, ahol a Hucul ménes található. A karám maga egy hatalmas, több tucatnyi négyzetkilométeres, dombokkal tagolt területen helyezkedik el, úgyhogy ha elsőre nem találja az ember a lovakat, pánikra semmi ok: bolyongani kell egy kicsit, illetve fülelni a kolompolást, előbb-utóbb meglesz a ménes, vagy legalábbis valamelyik kisebb-nagyobb csoportja. Mi ezúttal nagyjából 20 percet bolyongtunk, mire megtaláltuk a békésen legelésző lovakat az egyik dombhajlatban.

Az egész hely olyan amúgy, mint ahogy a „ló mennyországot” elképzelnénk. Az Aggteleki Nemzeti Park fantasztikus adottságainak köszönhetően a környezet teljesen idilli. A dombos táj csendes, lakott terület Jósvafőn kívül nincs a közelben, ezért nagyon emberrel sem lehet találkozni. 

A lovak nagyon készségesek és nyugodtak, így bátran közel engedhetjük őket magunkhoz, de arra vigyázni kell, hogy ne engedjük, hogy nagyon szorosan körbe vegyenek minket, mert masszív testalkatuk miatt ez egyrészt azért már kicsit ijesztő is, illetve nem könnyen szabadulunk gyűrűjükből, ha már nem simogatnánk őket tovább.

Azok pedig, akik a lovakért nem annyira rajonganak, piknikezés közben szedhetnek egy szép csokor mezei virágot emlékbe.

Lórajongóknak kötelező

A jósvafői hucul ménes egy egyedi, különleges hely Magyarországon. A táj önmagában fantasztikus, az pedig, hogy szabadon barangoló, de mégis barátságos lovakkal kerülhetünk valóban természetközeli kapcsolatba, páratlan élményt nyújt. Minden természetszerető embernek különösen jó szívvel ajánljuk, azoknak pedig, akik szeretik a lovakat, a látogatás egyszerűen kötelező.