Ilyen egy Michelin-tányéros étterem Baranyában

2022 őszének több hétvégéjén is kéktúráztunk, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra mecseki szakaszait járva. Ugyanebben az időszakban jelent meg a Michelin Guide új, magyarországi kiadása, amiben a hosszúhetényi Almalomb étterem nem csak „tányért” kapott — ezzel a csillagot nem, de a szerkesztők ajánlását kiérdemlő helyeket díjazzák —, hanem zöld csillagot is, amivel a fenntartható gasztronómia jegyében tevékenykedő helyeket jelölik az étteremkalauzban.

Nem volt kérdés, hogy ha már úgyis a környéken járunk, akkor a két díjazott hosszúhetényi étterem valamelyikébe — a másik az Almalombtól néhány utcányira található Hosszú tányér — biztosan ellátogatunk. A Hosszú tányér tűnt a fine diningabb, az Almalomb pedig a kevésbé feszengős helynek, nekünk pedig huszonpár kilométer gyaloglás után inkább az utóbbihoz volt kedvünk, így esett rájuk a választás.

Egy természetesen modern étterem

Az étterem előtti parkolóban letéve a kocsit már látszik, hogy itt a vendéglátást tényleg nagyon komolyan veszik a tulajdonosok, akik nem csak éttermet, hanem szálláshelyet is üzemeltetnek. Az épületek külső és belső kialakítása is igényességről és odafigyelésről tanúskodik, azok környezetét és a múltját is figyelembe vették és beépítették a koncepcióba, miközben mégis mai lett a végeredmény. Nem véletlenül jutott eszembe az őriszentpéteri Pajta, ahol hasonló színvonalon oldották meg ugyanezt a kihívást. Hogy mást ne mondjak: az étterem egy egykori vízimalom épületében üzemel, a mi asztalunk pedig az alsó szinten, az egykori „gépházban” volt, amit már-már muzeális igényességgel építettek egybe a vendégtérrel. Már csak emiatt érdemes megnézni a cikk végén a galériát.

De az Almalombról most mégiscsak mint étteremről beszélünk, és annak is igen jó, annyira biztosan, hogy Baranya vagy Tolna megyében járva akár egy nagyobb kitérőt is érdemes tenni érte. Az Almalomb színvonala nem éri el a Michelin-csillagos helyekét, de ez talán nem is céljuk. A menü fogásai szinte kivétel nélkül a környéken is fellelhető alapanyagokra épülnek — ld. fenntarthatóság —, a borlapon szintén nagyrészt villányi és szekszárdi tételeket találunk, és ezekkel játszik a konyha több, mint tisztességesen.

Megéri a degusztációs menü

Az á la carte mellett van évszakonként frissülő degusztációs menü is, ami 2023-ban, a 6000 forintos főételek korában a cikk írásakor aktuális árért nagyon is versenyképes. Az infláció itt is érződik, 2022. november és januárja között kb. 15%-kal emelkedtek az árak az Almalombban, de ezt betudhatjuk a Michelin által gerjesztett érdeklődésnek is. Erre szemérmességemet félretéve külön rákérdeztem az üzletvezetőnél, aki azt mondta, hogy főleg a hétköznapi és a hétvégi napközbeni forgalmat jelentősen megdobta, ami nagy segítség az étteremnek.

Közpénz és a Michelin étteremkalauz: jó vagy rossz?

És ha már úgyis ennyi szót ejtettünk a Michelin Guide-ról, még egy gondolat a végére. A kalauz renoméja sokat romlott az elmúlt években, többek között azért, mert kiderült, hogy egyes országokban a helyi turisztikai ügynökségek finanszírozzák a kiadványokat, emiatt az abban szereplő értékelések objektivitása legalábbis megkérdőjelezhető. Hogy, hogy nem, az egyik ilyen ország éppen Magyarország, ahol közpénzből költünk százmilliókat arra, hogy legyen Michelin kalauzunk. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a világ legjobb befektetése, sőt. De az Almalomb példája mégis azt mutatja, hogy annyi előnye azért biztosan van a kiadványnak, hogy a hasonló helyekre felhívja a figyelmet, és ezzel segíti is őket ebben a válságokkal sújtott időszakban életben maradni, fejlődni. Szóval az egész állami ráfordítás biztosan nem volt ablakon kidobott pénz, manapság pedig már ez is valami.