Babits Mihály sétány – Budai Vár

Zsófi / 2021. június 09. / Séta

Babits Mihály sétány – Budai Vár

A Babits Mihály sétány 2015 májusában lopta be magát a szívünkbe. Erre azért emlékszünk ilyen pontosan, mert akkor költöztünk az Ostrom utcába, ahol 2 évig laktunk. Az Ostrom utca a Széll Kálmán teret köti össze a Bécsi Kapu térrel, így a Bécsi Kapu felől a Vár falain kívül eső utcákból rögtön az első. Adta magát, hogy helyi lakosként gyakran sétáljunk fel ezen az útvonalon a Várba. Ekkor fedeztük fel a Babits Mihály sétányt is.

Melyik a Babits Mihály sétány?

A Babits Mihály sétány a Bécsi Kapun áthaladva, majd a tetejére fellépcsőzve közelíthető meg. A sétány a keleti várfal mellett húzódik végig a Bécsi Kaputól egészen a Babits Mihály közig. (Valójában az Erdélyi-bástyánál ér véget, de az a rész éppen átépítés alatt van, így már nem tudsz odáig besétálni). A sétányt leginkább úgy lehet leírni, mint a reneszánsz romantika egyik letéteményesét Budapesten. Bár Babits Mihály az I. kerületi Krisztinavárosban több helyen is lakott (ismert lakhelyei az Attila út 103., 133., valamint a Logodi utca 31. is), arról nincs konkrét információ, hogy a sétányon élt volna valaha. A sétány elején található emléktábla is csak mint híres költőnket említi, így valószínűsíthető, hogy a sétány névadói tiszteletből adták ezt a nevet ennek a kis utcának.

A sétányon található a mindenkori kedvenc budapesti ingatlanunk. Ez az 5-ös házszám alatt található kis tornyos kastélyépület, a Keglevits-palota. Érdemes megcsodálnod ezt az épületet részleteiben is – és kissé irigykedve gondolnod arra az emberre, aki a csodás kis ablakokon kinézve a Budai-hegység, a Margitsziget és a Parlament látványát egyszerre élvezheti -. Mi bármikor cserélnék vele. De addig is a közeli 4 minutes caféban vigasztalódhatunk egy kiváló specialty coffee-val.

Pro tipp

A turisták ezt a sétányt általában elkerülik, mivel a főbb útvonalaktól kiesik, ezért szinte egész nap egyedül lehet sétálni rajta. Naplemente után pedig akár egy üveg borral is kiülhetsz az itt kifejezetten széles várfalra, és élvezheted az eléd terülő panorámát, valamint a sétány intim csendjét.

A meghitt estéhez ajánljuk neked Babits Mihály versét.

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván,
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis csak arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?