Ensō Budapest

Az utóbbi években — követve a nyugati nagyvárosok hasonló trendjeit —  Budapesten is megjelent a kiemelkedő színvonalú ázsiai fúziós konyha. Ennek legismertebb úttörői itthon a Széll Kálmán téren található, általunk is nagyra tartott és szívhez szólóan megénekelt 101 Bistro, a szörnyű nevű de annál jobb Vietnámigulyás.hu HK, illetve maga az Ensō.

Bixie

Trendszetter gasztrogerillák

Mindhárom fentebb említett vendéglátóhely nagyjából egy időben, a 2020-ban kezdődött covid-válság elején nyitott. Színvonalukról és arról, hogy mennyire fogékony volt a budapesti közönség rájuk, híven árulkodik, hogy a mai napig hasítanak, asztalfoglalás vacsoraidőben mindháromba minimum több nappal előre ajánlott. Nem véletlen, hogy a magyar csúcsgasztronómia nagyragadozója, a Costes csoport is pontosan ilyen helyet nyitott nemrég egyik korábbi étterme, a kudarcba fulladt Nudli Tésztakantin helyén, Costes Izakaya néven. Ráadásul úgy, hogy konkrétan az Ensō mögött álló csapatot kérték fel a konyha vezetésére. Állítólag egyébként az is jó, milyen is lenne, de már csak a háttérsztori miatt is nekem sokkal szimpatikusabb az „eredeti”.

Ez a csapat korábban Konyhakör  néven szerzett hírnevet magának azzal, hogy lehetetlen helyeken szerveztek titkos és egyben izgalmas gasztroszeánszokat a beavatott közönségnek. De még a legsikeresebb vándorszínész-társulat is a lelke mélyén kőszínházba vágyik, a Konyhakör pedig úgy döntött, hogy az ő állandó színpaduk egy ázsiai fúziós hely lesz Ensō néven. Persze ezt sem hagyományos módon csinálták: éttermüket a Baross utca körúton kívüli lepukkantabb részén, egy még lepukkantabb ipari épület hátsó részének földszintjén rendezték be, amire véletlenül garantáltan senki nem talál rá. És még tudták tetézni: csak keddtől péntekig vannak nyitva, 16 és 22 óra között. De legalább így megmarad valami abból a titokzatosságból is, ami a Konyhakört jellemzi.

Régi vágyak ha teljesülnek

Nyugodtan mondhatom, hogy az Ensōba eljutni immár több éve vágyakoztam, ugyanis a Konyhakör, majd pedig az Ensō közösségi felületein az elejétől követtem az étterem létrejöttét, majd felfutását. A nyitás óta nem volt olyan hónap, amikor ne fárasztottam volna Zsófit az agyramenés határáig azzal, hogy most már tényleg valamikor asztalt kellene foglalni, de valahogy sosem került rá sor. Egyszer azonban minden rossznak vége szakad. Idén januárban végre sikerült összetrombitálni még néhány foodie barátot — így igyekezvén betartani az alapszabályt, miszerint ázsiai étterembe négy fős vagy annál nagyobb társasággal megyünk —, kitűztük a dátumot, foglaltunk asztalt, és vártuk a nagy napot.

Az Ensō koncepciója a japán izakaja hagyományaira épül, vagy úgy is mondhatjuk, hogy ezt honosítják épp meg itthon (az agyelszívásig sikeresen, lásd fentebb a Costes Izakaya kapcsán). Az izakaják Japánban inkább kocsmák, ahol lehet enni is. A világnak felénk eső részén a magukat izakajának nevező helyekre jellemzőbb, hogy az étel hangsúlyosabb szerepet kap, és akár a csúcsgasztronómiai színvonalat közelíti, vagy el is éri, miközben azért persze az alkoholkínálatra is odafigyelnek. Nincs ez másképpen az Ensōban sem, ami hamar a magyar étteremkritikusok egyik kedvence lett. Immár saját tapasztalat alapján állíthatom, hogy nem véletlenül.

Ázsiai csavarok

Az „ázsiai fúzió” az Ensōban nem művi, hanem valódi értelemmel bíró, leíró jellegű kifejezés. Azt jelenti, hogy nincsenek komoly játékszabályok, nyúlhatnak akármilyen alapanyaghoz vagy konyhatechnológiához, de bármi is kerül a tányérra, valami távol-keleti csavarra és az ezzel járó umami ízbombára biztosan számíthatunk. A manapság igen elterjedt — és mondjuk ki: egyre többször idegesítően és ráadásul tök feleslegesen megvalósított — small plate koncepció itt valódi jelentőséggel bír, tényleg érdemes a lehető legtöbb tételt kikérni a nem annyira hosszú étlapról (itt nyer értelmet a fentebb említett nagyobb társaság), és amit lehet, azt egymás tányérjában kotorászva végigkóstolni.

Egymás tányérjában kotorászni jó - Enso Budapest - az Olyanjó! fotója

Amivel a konyha még itt sem mer variálni, az a ramen, ami annyira autentikus, amennyire lehetséges. Az Ensō ramenje nem véletlenül lett legendás két év alatt, és kapott külön szekciót az étlapon. Bármennyire is hívogat a többi fogás, ezt semmiképp sem érdemes kihagyni. Akármilyen betéttel kérjük, csak a legjobbakra számítsunk.

A kötelező ramen mellett mi is igyekeztünk minél jobban beleártani magunkat az étlapba: a teljesség néminemű igényével kértünk kimcsit, edamamét, kagylót, csirkét, pacalt, disznósajtot, lencsét és sztéket is, de belekötni egyikbe sem tudtunk. Ízek és állagok kavalkádja volt ez, amivel épp akkorra telítődik az ember mindenféle (jó) értelemben, amikor már a hatodik brutálisan intenzív ízű fogáson is túl van. Az aktuális étlapot érdemes előre tanulmányozni, a Facebook oldalukon mindig elérhető.

Az izakaja jegyében az Ensō italokban is erős, különösen koktél fronton, ahol nem hosszú, de annál átgondoltabb a választék. A legnagyobb kedvencem mégis egy alkoholmentes kreálmány, a hidegen szervírozott sós szilvatea volt, amit bárhol, bármikor bármilyen mennyiségben tudnék inni.

Sós szilva tea, úristen! - Enso Budapest - az Olyanjó! fotója

Az enteriőr egy romkocsma és egy bohém loftlakás keveréke, kifejezetten hangulatos, jól illik az egész koncepcióba. Baráti vacsorákhoz tökéletes, romantikázásra talán kevésbé alkalmas. Igaz, egy tokiói izakajával összehasonlítva, ahol az intimitás szót valószínűleg hírből sem hallották még (érdemes fotókat guglizni), senkinek nem lehet oka komolyabb panaszra.

Rövid végszóként csupán egy kívánság: minden vágyam így váljon valóra.


Pro tipp

Igen, tényleg a Baross utca 85-ben van. Ne ijedjünk meg attól, hogy nincs kiírva semmi, menjünk csak bátran be a kapun, vágjunk át az udvaron, és menjünk fel a lépcsőn. Ja, és nem vicceltünk: tényleg muszáj asztalt foglalni!

Galéria

A hely elérhetőségei