Az őriszentpéteri Pajta közmegegyezés szerint a magyar vidék egyik legjobb étterme, egyike a nagyon kevés olyan helynek, ami Budapest vonzáskörzetén kívül is be meri vállalni a fine diningot. A koncepció tulajdonképpen bevált, hiszen már vannak, akik először kifejezetten a Pajtába jönnek enni, és csak ezután, rajta keresztül fedezik fel maguknak az Őrséget. Így az étterem és ez a csodálatos tájegység kéz a kézben fejlődik, remélhetőleg még sokáig, töretlenül. Kevés olyan környék van Magyarországon, ahol úgy tűnhet, hogy egyszer utolérhetjük az osztrák, vagy akár csak a szlovén vidék színvonalát, de itt, pár kilométerre ezektől az országoktól még él a remény.

A Pajta a skandináv stílusú gasztronómia talán legprominensebb magyar képviselője. Egyszerű, letisztult, sallangmentes megoldások jellemzik az étteremnek helyet adó épületegyüttest és a környezetét is, minden természetközeliséget sugall. A személyzet alapvetően fesztelen stílusban kommunikál, tagjainál szinte kötelező egyenruha a Vans cipő, szóval nem fogunk feszengeni akkor sem, ha pólóban és rövidnadrágban érkezünk. Az ételek olyannyira helyi alapanyagokból készülnek, hogy akkor sem érdemes meglepődni, ha a legkülönfélébb környékbeli fűt, fát, bokrot és ezek származékait találjuk a tányérunkon.

Mi eddig két alkalommal voltunk a Pajtában, és mindkettő nagy élmény volt, bár nem tökéletes. A személyzet kisebb hibáin érződik a munkaerőhiány, ami Nyugat-Magyarországot érthető okokból különösen sújtja, és az ételekben is mindkétszer volt egy-két felejthetőbb elem. Cserébe viszont az egyes fogások már csak az alapanyagok miatt is tudnak meglepően zseniálisak lenni. Ami nagy erőssége a helynek, az a növényekkel való bánásmód: fermentálva, minimálisan hőkezelve, leves vagy püré formájában, de mindenből sikerült kihozni olyan ízeket, amikről nem is gondoltuk volna, hogy léteznek. Az a tisztelet és odafigyelés, amivel ezekhez nyúlnak a Pajta konyháján, önmagában megérdemli a látogatást.