Valamikor november tájékán Facebook hirdetésben jött szembe egy ajánlat, miszerint vegyek részt egy téli vízitúrán a Hévíz-patakon. Téli vízitúra? Elsőre semmilyen szempontból sem hangzott nagyon szívmelengetően. Aztán belegondoltam, hogy a „Hévíz kenutúra” szóösszetétel mégsem annyira ijesztő. Alapból van a télen is fürödhető, kellemes, meleg vizű Hévízi-tó, aminek a Zala folyóba torkolló leeresztő csatornáján zajlik maga a túra. Így már egy fokkal jobb a helyzet. Végül ahogy elkezdtem utána olvasni, egyre jobb kalandnak tűnt az egész.

Miért izgi a Hévíz-patak vízitúra?

A Hévíz-patak — amit egyébként nem is így hívnak hivatalosan, de így sokkal menőbben hangzik, szóval maradjunk ennél a megnevezésnél — közel teljes hosszában országosan védett lápterület mentén halad, így csak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével lehet rajta vízitúrázni. Ez máris ad egy kis exkluzivitást az egésznek. Másrészt maga a téli evezés, még ha elsőre ijesztő is, szintén hordoz jelentős kaland-faktort. Harmadrészt pedig maga Hévíz mégiscsak kínál egyéb testi örömöket is magával a tóval és a wellness-szállodák sorával, úgyhogy akárhogy is sikerül maga a túra, összességében egy ilyen hétvégéből rosszul kijönni nem nagyon lehet. Ezen felbuzdulva összecsődítettem a baráti társaságot, és végül jelentős létszámmal, 18 fővel — 14 felnőtt és 4 gyerek — belevágtunk. 

Ahogy említettem, a lehetőséget Facebook-hirdetésben találtam, és miután összeállt a létszám, fel is vettem a kapcsolatot a hirdető Vízitúra.hu-val, amely egyike annak a néhány cégnek, amely rendelkezik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélyével vízitúrák lebonyolításához a Hévíz-patakon. Néhány körös email-váltás után megvolt minden infó, befizettük az előleget, foglaltunk szállást, és vártuk a nagy napot, ami egy február végi hétvégére esett.

Azt érdemes tudni, hogy a Hévíz-patakon nem lehet egész évben túrázni, a lehetőség késő-ősztől kora tavaszig adott, tehát ez gyakorlatilag egy tágabb értelemben vett téli program. Sajnos a cikk megjelenésének pillanatában pont ez idén az utolsó hétvége, amikor még indulnak csoportok, úgyhogy kicsit későn szóltunk. De nézzük a jó oldalát: ha kedvet kaptál a programhoz, akkor már most elkezdheted szervezni az év végi, vagy jövő év eleji dzsemborit!

Hogyan zajlik a Hévíz kenutúra?

Bevallom, naivan azt hittem, hogy ha már külön nemzeti parki engedéllyel lehet csak részt venni a túrán, illetve a kiírásban többször is szerepel a „kis létszámú csoport” kitétel, akkor lesz némi bennfentes jellege a dolognak. Ez azért így enyhén szólva nem volt igaz, ugyanis kiderült, hogy bár szervezőnként valószínűleg tényleg limitálva van, hogy egy alkalommal hány hajót rakhatnak vízre, arról nem szólt a fáma, hogy egyszerre 5-6 különböző túraszervező is indít csoportokat.

Így amikor befutottunk a parkolóba, óriási nyüzsgés fogadott, az induló állomáson pedig rengeteg kisbusz és kenuszállító, illetve több mint 150 rétegesen felöltözött kalandvágyó ember sürgött-forgott indulásra várva. Ez elvett egy keveset az elképzelt romantikából, de szerencsére később kiderült, hogy nem egyszerre indul az egész bagázs, hanem szépen csapatokban, így a vízen már nem volt tumultus, mindenki csak a saját csapatával együtt csorgott a vízen.

A vízre szállás előtt volt egy hosszabb eligazítás. Először elmondták, hol vagyunk és mit fogunk csinálni, majd tartottak egy technikai bemutatót arról, hogy kell megfogni a lapátot és kormányozni a hajót. Utóbbi gyakorlott vízitúrázóknak átugorható, ezalatt nyugodtan el lehet menni vécére, vagy inni egy bögre kávét, amit a szervező cég kedves figyelmességgel kínál termoszból.

Az mindenesetre kiderült, hogy maga a vízitúra nagyjából 9 km hosszú, ami az a táv, amit letolni akkor is legfeljebb három óra, ha közben négyszer beborulsz és a lapáton fél óránként húzol egyet. Szóval fizikai kihívásként nem érdemes erre a programra tekinteni, de szerintem ilyen nem is nagyon fordul meg senki fejében.

Beszállás után első dolgunk volt bedugni a kezünket a vízbe. Nem tudom, pontosan mit vártunk, de vigyorogva állapítottuk meg, hogy a víz itt, magától a Hévízi-tótól pár száz méterre még simán langymeleg, akár fürödni is lehetne benne. Ahogy távolodtunk a tó fenekén lévő forrástól, persze egyre hűlt, a túra vége felé már bőven 10 fok alatt volt a hőmérséklete, de akkor is vicces élmény volt az első szakaszon meleg vízben kenuzni februárban.

Mi egyébként egész jó időt fogtunk ki 10 fokkal és nagyrészt napsütéssel, amit tökéletesnek találtunk. Szintén szuper lehet az élmény hóesésben, vagy legalábbis hóborította tájban mínusz fokokban, amikor tényleg abszolút téli a hangulat, és ködpárában evezhet az ember. Amit viszont elképzelni is rettenet, az egy ködös, esős nap, 2 fokban. Ilyenkor valószínűleg nem sok élvezet van ebben az egészben, bár ha az elején a kaland-faktort emlegettük, akkor végül is ez is lehet egy szempont…

A téli vízitúra is lehet gyerekbarát program

Ahogy említettem, nálunk 4 gyerek is volt a csapatban, 4 és 10 év közöttiek. A legkisebb is volt már nyári vízitúrán, szóval nem aggódtunk amiatt, hogy bármilyen probléma adódna. A gyerekeknek kötelező a mentőmellény, a borulás veszélye pedig a Hévíz-patakon egyébként is kizárt. Szóval hacsak a ki- és beszállásnál nem csinál senki nagy hülyeséget, és a gyerek is meg bír ülni két és fél órát nyugton egy kenuban, akkor ez egy tökéletes gyerekbarát program. 

A velünk tartó gyerekek tök jól szórakoztak. Ha mégis elunnák magukat, akkor a többi hajóban ülőknek kutya kötelességük kicsit elszórakoztatni őket. Szerencsére a nyílt vízen artikulálatlan hangok kiadásával, némi lapátakrobatikával és a part melletti flóra és fauna részletekbe menő humoros bemutatásával ez a feladat könnyen megugorható.

Összességében legalább egyszer érdemes kipróbálni a Hévíz-pataki téli vízitúrát, egy szuper élmény családdal, barátokkal, vagy akár céges csapatépítő keretében is.