A piacokhoz való viszonyunk (főleg az enyém) elég hektikusan alakult az elmúlt években. Az emberek többségében valószínűleg van valami ősi vonzalom a piacozás / piacra járás intézménye iránt. Ez belőlem egészen a 30-as éveim elejéig teljesen hiányzott. Néha-néha elmentem piacozni, de az a fajta életmód, hogy minden szombat reggel ott kezdjünk, elképzelhetetlen volt számomra. Sokszor gondolkodtam ennek az okán, és azt hiszem alapvetően a problémám a környezettel van.

Miért lepukkant minden piac?

Ezek a piacok – akár fedettek, akár nyitottak – mindig elég lepukkant helyek. Ha végiggondolom hogy a világ mely városaiban milyen piacokon jártam, akkor egy se jut eszembe, amire azt mondanám, hogy tök szép tiszta, kulturált volt. (De ha te tudsz egyet, akkor mindenképp írd meg nekünk!)

Ha tengerparti városban van az ember akkor a véres hallé csordogál a lába alatt, ha Ázsiában, akkor alapból nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a higiéniai előírásoknak. A fedett piacok nekem itthon mindig a szocializmust idézik berendezésükkel és felirataikkal, a szabadtéri piacokon pedig eltérő színvonalú tákolmányokból kínálják a portékát – megjegyzem még a legdrágább biopiacokon is. Ez valószínűleg a műfaj sajátja, és az én problémám, hogy nekem fontos lenne a rendezettebb környezet ahhoz, hogy fesztelenül érezzem magam.

Viszont Péterrel pár éve elkezdtünk programként tekinteni a piacozásra, és így, hogy az emberen nincs nyomás, hogy ott vásároljon be az egész hétre, sokkal szórakoztatóbb a dolog. Így, amikor Zselyke ajánlotta nekünk itt az Olyanjó! programajánló oldalán, hogy nézzünk el a Bosnyák téri piacra, kíváncsiak lettünk.

A Bosnyák téri piac

A Bosnyák téri vásárcsarnok Zugló szívében található. Ide mentünk ki tegnap reggel / délelőtt. Irtó éhesen érkeztünk, úgyhogy világos volt, hogy először kajálunk valamit gyorsan, aztán vetjük bele magunkat a piacozásba.

Pho Bosnyák

Péter már jó előre lecsekkolta, hogy van egy klassz pho levesező a piac oldalában, úgyhogy oda ültünk be először. A személyzet egyáltalán nem beszél magyarul, de azért viszonylag flottul le tudtuk adni a rendelést, amit villámgyorsan ki is hoztak. Nagy adag marha húsból készült pho tele minden földi jóval. Jó fűszeres, citrusos íz. Nem ez a legjobb pho a városban, de mindent összevetve a Pho Bosnyák tényleg klassz volt, ajánljuk!

Bosnyák téri hentes

Engem sokkal inkább izgatott a sarkon található hentesbolt, ahonnan gyakorlatilag folytak ki az emberek. A hentesüzletek nagyon meg tudják dobogtatni a szíven (kissé érthetetlenül), így rögtön egy klasszikus sült kolbász – mustár – paraszt kenyér – reggelit vizionáltam, és szurkoltam, hogy nehogy elfogyjon, mire odaérek. De látszott, hogy a Bosnyák téri hentes nem kispályás, a lacikonyhás pult még roskadozott az ételektől, így vígan fogyasztottam el kicsit sem kímélő reggelimet. Isteni volt ez is.

A vásárcsarnok boltjai

A vásárcsarnok nagy tégla épületében a szokásos piaci kínálattal találkozunk. Többnyire élelmiszeres pultok vannak, a húsos helyektől a sajtosokon át egészen az aszalt gyümölcsös standig. Van ma már ritkaságszámba menő újságos stand, de még antikos bolt és különböző kínai ruhás boltok is. Az épület hátsó kijárata kivezet az udvarra, ahol kisebb standokat találunk, főleg zöldség-gyümölcsösöket. A kínálat változó minőségű, de elég gyorsan lehet találni olyan árust, akinek gyönyörű portékája van. Érdemes nézni, hogy a rutinos helyiek vagy egy hozzánk hasonszőrű versenyző melyik árusokat keresi fel, a bejáratott lelőhelyekben ritkábban csalódik az ember.

Mi mennyiben került a Bosnyák téri piacon?

4 közepes cékla: 500 Ft
4 nagy narancs: 1000 Ft
sajtok (15 dkg kecskesajt, 20 dkg natúr brie, 15 dkg gouda, és 15 dkg „feta sajt helyettesítő” tehén sajt): 6200 Ft
2 kis zacskó szárított mangó + 1 kis zacskó étcsokis kávé – 2000 Ft
1 „normál” adag pho leves – 1690 Ft
1 szál sült kolbász mustárral, kenyérrel és egy fél literes Tonic: 1350 Ft

Szóval mi végül több, mint 12 ezer Forintot hagytunk ott, ami azt gondoljuk ár/érték arányban teljesen oké. A kis piacozásunk sikerrel zárult, és már most megjegyeztünk olyan árusokat, akik miatt valószínűleg benézünk még, ha arra járunk.