Az utóbbi években — minden bizonnyal nem függetlenül a Mercedes gyár megjelenésétől — egyre több kalauzban és programajánlóban bukkan fel Kecskemét, mint izgalmas helyszín. Egy ideje már tervezgettük, hogy egyszer rászánunk minimum egy napot arra, hogy megnézzük, mit tud egy up-and-coming megyeszékhely. Egy májusi hétköznapot sikerült végül bökni a naptárban, és egy kisebb családi kirándulást rittyentve a dologból tökéletes városnéző időben, huszonegykét fokban vágtunk neki az útnak.

Olivolá: egy véletlen találkozás

A Spaletta különösen régóta rajta volt a tesztelendő helyeink listáján, nem véletlenül időzítettük az érkezésünket nagyjából ebédidőre, de oda végül persze nem jutottunk el. A Google Térképet böngészve rögtönöztünk, és így találtuk meg az Olivolát, amiről úgy tűnt a fotók és az értékelések alapján, hogy egészen komolyan gondolják az olasz gasztronómiát, úgyhogy rájuk esett a választásunk.

A teljes nevén Olivolá Locale Italianonak nevezett étterem a Rákóczi utcában található, ami autóktól ugyan nem teljesen mentes, de azért inkább parkra és sétálóutcára, mintsem autópályára hasonlít. A terasz a járda egy részét foglalja el, de így is csendes és nyugodt a környezet, jól esik itt üldögélni, egyáltalán nincs nyüzsgő nagyvárosi hangulat.

A terasz a hangulatos járda két mindkét oldalát elfoglalja, de ez senkit nem zavar – Olivolá Locale Italiano Kecskemét – az Olyanjó! fotója

Nem csak a terasz hangulatos, a beltér is ízlésesen megcsinált. Hétköznap lévén volt ebédmenü is, naponta változó és egészen izgalmasan hangzó fogásokkal, amik bőven túlmutatnak a rántotthús-rizibizi vonalon.

Jó olasz konyha és kiváló ebédmenü

Végül egy menüt — tintahalkarikák majonézzel, valamint szalonnába göngyölt, kemencében sült csirkecomb krumplipürével —, egy pizzát, egy Cézár-salátát és egy provolone sajtos fondüvel leöntött gnocchit választottunk, vagyis eléggé szerteágazó volt a lista, de a konyha minden fronton helytállt. A csirkecombot a bacon nem szárította ki, omlós és szaftos maradt, az előétel tintahalkarikákkal megfejelve 2200 Ft-ért ez egy kifejezetten szuper edébmenü.

Ez az ebédmenü egyik fogása. Tisztes. – Olivolá Locale Italiano Kecskemét – az Olyanjó! fotója

A pizza nem a manapság trendi nápolyi vonalat képviselte, de a kötelező köröket bőven hozták a tészta és a feltétek is. A Cézár salátában nagy ötlet volt, hogy a csirkemellet egészben pirították és csak a szervírozás előtt vágták fel, így nem száradt ki, és a dresszing mennyisége is megfelelő volt, úgyhogy az utolsó falatokra sem csak a száraz salátadarabok maradtak. A provolone fondüs gnocchit pedig bármikor jó szívvel ajánlom a hozzám hasonló sajtimádóknak.

A provolone sajtos fondübe úsztatott gnocchi sajtimádóknak kihagyhatatlan – Olivolá Locale Italiano Kecskemét – az Olyanjó! fotója

A komolyabb húsos ételeknek ezen a félnyári koradélutánon nem futottunk neki, de az első tapasztalataink alapján ide simán visszajövünk majd valamikor, és megnézzük, azon a téren mit tud az Olivolá.

Ahogy említettem, az Olivolát annak ellenére véletlenül találtuk meg, hogy igyekeztem felkészülni indulás előtt a kecskeméti vendéglátós felhozatalból. Mivel a Google-ben is alig van az étteremre találat, azt hittem, hogy új helyről van szó, de rákeresve látom, hogy 2014 óta, vagyis közel 10 éve üzemelnek, ami nem kevés idő. A kecskemétiek tehát minden bizonnyal szeretik, de szerintem ennél minimum egy nagyságrenddel szélesebb körű ismertséget is simán megérdemelnek, nem véletlenül írunk róluk most mi is. Szóval ha Kecskeméten jártok, menjetek az Olivolába bátran!