A Regébe beülni elképesztően klisés tevékenység. Maga a helyszín tökéletesen megfelel a klasszikus turistacsapdák alap kritériumainak, miszerint a lehető legközelebb van egy nagyon népszerű látnivalóhoz (Tihanyi Bencés Apátság), ezen belül is különösen remek fekvésű helyszínen található (a hegyoldal peremén, tökéletes, „partleszakadós” kilátással a Balaton keleti medencéjére), és próbál puccos lenni, de csak annyira, hogy megfeleljen a lehető legszélesebb tömegigénynek. És mégis, akár tél van, akár nyár, újra és újra ott találjuk magunkat a teraszon ülve, kávét kortyolgatva, sütit majszolva.

Legegyszerűbb, ha úgy fogjuk fel, hogy a süti és a kávé a belépőjegy a Balaton, de talán egész Magyarország legszebb panorámájához. Ha van olyan hely hazánkban, ahol megidézhetjük a Côte d’Azur, Amalfi, vagy épp Cinque Terre hangulatát, akkor ez itt az. A mediterrán életérzést csak fokozza a tihanyi levendulát körülvevő őrület, ami természetesen a Regében is mindenhonnan visszaköszön.

Persze nem akarom azt mondani, hogy a tihanyi szuperpanoráma csak egy másolata ezeknek. Megvan a maga saját hangulata Balatonfüred látképével, távolban a Fűzfőtől Világosig nyúló löszfal vajszínű szikláival, a siófoki szállodasorral, a ringatózó vitorlások látványával. Ezt tényleg legalább egyszer, de inkább többször látni kell. És ha ennek az az ára, hogy ki kell hozzá rendelni a környező vendéglátóhelyekhez képest nagyjából 30 százalékos felárral kínált, de egyébként teljesen vállalható minőségű kávét és sütit, hát legyen.