Bosnyák téri piac – Budapest

A piacokhoz való viszonyunk (főleg az enyém) elég hektikusan alakult az elmúlt években. Az emberek többségében valószínűleg van valami ősi vonzalom a piacozás / piacra járás intézménye iránt. Ez belőlem egészen a 30-as éveim elejéig teljesen hiányzott. Néha-néha elmentem piacozni, de az a fajta életmód, hogy minden szombat reggel ott kezdjünk, elképzelhetetlen volt számomra. Sokszor gondolkodtam ennek az okán, és azt hiszem alapvetően a problémám a környezettel van.

Miért lepukkant minden piac?

Ezek a piacok – akár fedettek, akár nyitottak – mindig elég lepukkant helyek. Ha végiggondolom hogy a világ mely városaiban milyen piacokon jártam, akkor egy se jut eszembe, amire azt mondanám, hogy tök szép tiszta, kulturált volt. (De ha te tudsz egyet, akkor mindenképp írd meg nekünk!)

Bixie

Ha tengerparti városban van az ember akkor a véres hallé csordogál a lába alatt, ha Ázsiában, akkor alapból nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a higiéniai előírásoknak. A fedett piacok nekem itthon mindig a szocializmust idézik berendezésükkel és felirataikkal, a szabadtéri piacokon pedig eltérő színvonalú tákolmányokból kínálják a portékát – megjegyzem még a legdrágább biopiacokon is. Ez valószínűleg a műfaj sajátja, és az én problémám, hogy nekem fontos lenne a rendezettebb környezet ahhoz, hogy fesztelenül érezzem magam.

Viszont Péterrel pár éve elkezdtünk programként tekinteni a piacozásra, és így, hogy az emberen nincs nyomás, hogy ott vásároljon be az egész hétre, sokkal szórakoztatóbb a dolog. Így, amikor Zselyke ajánlotta nekünk itt az Olyanjó! programajánló oldalán, hogy nézzünk el a Bosnyák téri piacra, kíváncsiak lettünk.

A Bosnyák téri piac

A Bosnyák téri vásárcsarnok Zugló szívében található. Ide mentünk ki tegnap reggel / délelőtt. Irtó éhesen érkeztünk, úgyhogy világos volt, hogy először kajálunk valamit gyorsan, aztán vetjük bele magunkat a piacozásba.

Pho Bosnyák

Péter már jó előre lecsekkolta, hogy van egy klassz pho levesező a piac oldalában, úgyhogy oda ültünk be először. A személyzet egyáltalán nem beszél magyarul, de azért viszonylag flottul le tudtuk adni a rendelést, amit villámgyorsan ki is hoztak. Nagy adag marha húsból készült pho tele minden földi jóval. Jó fűszeres, citrusos íz. Nem ez a legjobb pho a városban, de mindent összevetve Pho Bosnyák tényleg klassz volt, ajánljuk!

Bosnyák téri hentes

Engem sokkal inkább izgatott a sarkon található hentesbolt, ahonnan gyakorlatilag folytak ki az emberek. A hentesüzletek nagyon meg tudják dobogtatni a szíven (kissé érthetetlenül), így rögtön egy klasszikus sült kolbász – mustár – paraszt kenyér – reggelit vizionáltam, és szurkoltam, hogy nehogy elfogyjon, mire odaérek. De látszott, hogy a Bosnyák téri hentes nem kispályás, a lacikonyhás pult még roskadozott az ételektől, így vígan fogyasztottam el kicsit sem kímélő reggelimet. Isteni volt ez is.

A vásárcsarnok boltjai

A vásárcsarnok nagy tégla épületében a szokásos piaci kínálattal találkozunk. Többnyire élelmiszeres pultok vannak, a húsos helyektől a sajtosokon át egészen az aszalt gyümölcsös standig. Van ma már ritkaságszámba menő újságos stand, de még antikos bolt és különböző kínai ruhás boltok is. Az épület hátsó kijárata kivezet az udvarra, ahol kisebb standokat találunk, főleg zöldség-gyümölcsösöket. A kínálat változó minőségű, de elég gyorsan lehet találni olyan árust, akinek gyönyörű portékája van. Érdemes nézni, hogy a rutinos helyiek vagy egy hozzánk hasonszőrű versenyző melyik árusokat keresi fel, a bejáratott lelőhelyekben ritkábban csalódik az ember.

Mi mennyiben került a Bosnyák téri piacon?

4 közepes cékla: 500 Ft
4 nagy narancs: 1000 Ft
sajtok (15 dkg kecskesajt, 20 dkg natúr brie, 15 dkg gouda, és 15 dkg „feta sajt helyettesítő” tehén sajt): 6200 Ft
2 kis zacskó szárított mangó + 1 kis zacskó étcsokis kávé – 2000 Ft
1 „normál” adag pho leves – 1690 Ft
1 szál sült kolbász mustárral, kenyérrel és egy fél literes Tonic: 1350 Ft

Szóval mi végül több, mint 12 ezer Forintot hagytunk ott, ami azt gondoljuk ár/érték arányban teljesen oké. A kis piacozásunk sikerrel zárult, és már most megjegyeztünk olyan árusokat, akik miatt valószínűleg benézünk még, ha arra járunk.


Szépilona Bisztró – Budapest

Amikor megláttad a Szépilona Bisztró nevet, neked is egy olyan klasszikus kockás abroszos budai vendéglő jutott eszedbe, ami a nevéből próbál megélni, de régi fénye már a legszebb napsütésben sem csillan meg? Biztosíthatunk róla, hogy nem vagy egyedül. A budai hegyekben még ma is megtalálhatóak ezek a típusú vendéglátóhelyek, amik akár már 100 évvel ezelőtt is léteztek, aztán az átkosban a polgári réteg eltűnésével folyamatosan adtak lejjebb a színvonalból, és ha a rendszerváltást túl is élték valahogy, ma már maximum csak vegetálnak. 

Na, a Szépilona Bisztró pont nem ilyen. Én 2020 augusztusában olvastam először a lelkendező kritikákat, hogy a nyár közepén kívül-belül teljesen megújult étterem modernizált köntösben hozza vissza a nagypolgári stílusú budai vendéglátás eltűnőben lévő hagyományát. Ez igen tetszetősen hangzott, úgyhogy nagyon rövid időn belül elmentünk lecsekkolni a helyet kettesben Zsófival. Ez a látogatás annyira meggyőzőre sikerült, hogy azóta gyakorlatilag minden nagyobb családi, illetve baráti ebédet vagy vacsorát ide szervezünk, és ezzel rendszerint zajos sikereket aratunk. 

Bixie

A Szépilonának igazából ez a lényege: klasszikus bisztrókonyhát visznek, ahol nincsenek túlgondolt ételköltemények, az étlap és a napi ajánlat is egyszerű, de nagyon jó minőségben elkészített fogásokból áll. A menü elfér egy oldalon, de annyira azért változatos, hogy a legkonzervatívabb ízlésű idős családtagok és a rántott húson és kecsapos sült krumplin szocializálódott kisgyerekek is simán tudnak választani. Vannak a konyhában ázsiai és közel-keleti kilengések, de a menü inkább a közép-európai polgári miliő jegyében a Bécs-Budapest vonal klasszikusaira épül. Így van külön panír szekció többek között csontos karajból készült bécsi szelettel, de a pálmát a tafelspitz viszi, amit úgy készítenek el és tálalnak fel, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Az ital- és a borlap is jól átgondolt, és van külön koktéllap is.

A körítés pedig szépen ágyaz meg a jó konyhának: a berendezés kifejezetten elegáns, de azért nem feszélyező, a kiszolgálás udvarias, de azért közvetlen, a közönség pedig bár nagyon budai, de azért nem a nagyon tahó újgazdag vonalról. És persze rendes budai vendéglőhöz illően van fák alatt ücsörgős élményt nyújtó kerthelyiség is.

A legjobbat pedig a végére hagytam: ha azt hiszed, hogy mindez legalább baromi sokba kerül, akkor ez egy újabb tévedés. A Szépilona Bisztró ugyanis egyáltalán nem drága hely, bőven 4000 forint alatti főételekkel, és decinként 600 forint körül induló magyar borokkal. Ennyiért ezt a komplett csomagot nem hogy a budai hegyek lábánál, de talán sehol Budapesten nem hozza más hely.


Állatsimogató – Förhénci hegy

Hétvégén a Zalában jártunk, ahol a Dél-Dunántúli Kéktúra 6-os szakaszán kirándultunk. Ez a Palin és Zalakomár közti szakasz, ami már önmagában is nagyon látványos. Elég jó ezek a zalai tájak, főleg olyan szép időben, mint amilyen a mi kis napsütéses februári szombatunk volt. A túraszakasz legérdekesebb része számomra egyértelműen a Förhénci hegyi pincesor volt. Valamiért mostanában nagyon rá vagyok csavarodva ezekre a szőlőhegyekre, borutakra, mint amilyen ez is.

A Förhénci hegy Nagykanizsa fölött kicsivel található, valójában a Nagykanizsához tartozó szőlőhegyek egyike. A hegyre felsétálva megannyi hangulatos pince mellett haladunk el. Némelyik teljesen fel van újítva, némelyik pedig inkább századfordulós hangulatot idéz még. Az Öregförhénci úton végighaladva láthatunk olyan gyönyörűségeket is, mint a kápolna, de ámulatba ejtő maga a panoráma is, ami körülvesz bennünket a hegyről szétnézve.

Bixie

Nagykanizsa felől ha jövünk gyalog (vagy a bevállalósabbak akár biciklivel), akkor pont a kápolnát elhagyva botlunk bele egy kis táblába, ami azt írja: „állatsimogató 250 m”. És nagy csodálkozásunkra valóban, a kissé kihalt szőlőhegy tetején egy kis karámban kecskék és racka juhok legelésztek. Őket a kihelyezett táppal meg is lehet etetni, viszont vigyázni kell, mert a kerítésben áram van, tehát a villanypásztorhoz gyerekeket csak óvatosan engedjünk oda.

Nem ez lesz életünk legmeghatározóbb állatos élménye, de mi annyira megörültünk a túra során ennek a kis meglepi helynek, hogy mindenképp meg akartuk írni. Így talán neked is kedved lesz elsétálni a szőlőhegyre, ami ősszel vagy tavasszal borítékolhatóan egy nagyon kellemes programnak ígérkezik.

 


Átrium Vendégház – Orfű

Írtunk már arról, hogy Orfű a Balaton után a kedvenc magyar nyaralóhelyünk. Itt minden megvan, ami a felhőtlen kikapcsolódáshoz kell: csodás természet, szuper vízpart, hangulatos falu és közeli nagyváros egyaránt. Arról viszont még nem volt szó, hogy van ám Orfűn kedvenc szállásunk is! A falu központjában található Átrium Vendégház a tökéletes családi panzió, ahova sok éve járunk vissza, és mindig elégedetten távozunk.

Bixie

Maga a vendégház nagyon jó ízléssel van kialakítva. A névadó átrium, amely a kétszintes épület lépcsőházát borítja napfénybe, már alapból nagyon barátságos hangulatot kölcsönöz az egész helynek, de közben a kényelem és a praktikum sem szenved csorbát. A földszinti közös helyiségekben van süppedős fotel a süppedésre vágyóknak, egy csomó asztal és ülőhely az étkezőknek és társasjátékozóknak, a teraszon szintén csomó kertibútor a kiülősöknek. A hatalmas közös konyha elképesztően jól felszerelt, és teljesen szabadon használható, az itt felszolgált reggeli pedig simán hozza egy magasabb színvonalú hotel büfékínálatát, szóval mindenképpen érdemes befizetni rá.

A névadó átrium, ami egész nap fénybe borítja a lépcsőházat - Átrium Vendégház Orfű - az Olyanjó fotója

A névadó átrium, ami egész nap fénybe borítja a lépcsőházat – Átrium Vendégház Orfű – az Olyanjó fotója

Kint van egy remek medence napágyakkal, egy kicsivel arrébb fűthető dézsa a hidegebb évszakokra, és egy fedett tűzrakóhely teljes felszereltséggel. A ház pincéjében található biliárd-, pingpong- és csocsóasztal egyaránt ingyen használható. És minden jó minőségű, nem lelakott, nem rohad, hanem szépen karbantartott.

Bár a tó is csak pár száz méter, azért a medence sem jön rosszul - Átrium Vendégház Orfű - az Olyanjó fotója

Bár a tó is csak pár száz méter, azért a medence sem jön rosszul – Átrium Vendégház Orfű – az Olyanjó fotója

Laci, az Átrium Vendégház tulajdonosa alapos ember. Minden gesztusán érződik, hogy ha valamibe belevág, akkor azt normálisan szeretné csinálni. A magyar turizmusban és vendéglátásban az ilyen figurák egyre ritkábbak, úgyhogy innen is sok kitartást kívánunk neki!


Orfű és a Pécsi-tó

„Ha nem lenne a Balaton, akkor Magyarországon belül egyértelműen itt nyaralnánk a legszívesebben rendszeresen” – mondtuk már többször Zsófival az Orfűi Pécsi-tó partján üldögélve. Elmondjuk, honnan ez a vonzalom.

Orfű tapasztalataim szerint egy olyan hely, amit a pécsiek és környékbeliek imádnak, azok számára viszont, akik nem sűrűn járnak Magyarországnak ezen a vidékén, szinte teljesen ismeretlen. Mint sok más ifjú honfitársunk, mi is a Fishing on Orfű fesztivál révén kerültünk szorosabb kapcsolatba ezzel a Mecsek szívében található ékszerdobozzal, és szerettük meg mindörökre. Az első találkozást követően voltunk már itt fesztiválmentes időszakban, sőt, különböző évszakokban is, és mindig szuperül éreztük magunkat.

Bixie

Amikor azt mondom, hogy Orfű, akkor igazából nem csak magára a településre, hanem főleg és elsősorban a település négy tavára, különösen a legnagyobb Pécsi-tóra és az azt körülvevő üdülőövezetre gondolok. A hatvanas években duzzasztással létrehozott Pécsi-tavat leginkább a – szélesebb körben manapság szintén a feszitváljáról híres – Bánki-tóhoz tudnám hasonlítani: mindkettő hegyek között bújik meg, ezért bennük úszkálva nagyon szép látványban lehet részünk, ráadásul még épp akkorák, hogy akár át is úszhatjuk, vagy ha nem akarunk vizesek lenni, akkor körbe is sétálhatjuk őket. Ugyanakkor a Pécsi-tó pont annyival nagyobb a Bánki-tónál, hogy itt már intenzív vízisportélet is kialakulhasson, úgyhogy lehet SUP-ozni, kenuzni, kajakozni, sárkányhajózni, vízibiciklizni, bennfenteseknek pedig akár vitorlázni is. 

Ahogy Magyarország lokálisan népszerű üdülőterületei közül sok, úgy az orfűi is a 70-es és 80-as években élte első virágkorát. A kemping, a nyaralók és a partmenti büfék jelentős része is ekkor épült, és ennek a korszaknak az örökségét máig hordozzák magukban. De az utóbbi években egyre nyílnak a változó igényekhez igazodó helyek is, és az egész környék évről évre érkezik meg a 21. századba, miközben azért megtartja sajátos romantikáját. A fejlődés egyelőre itt nem a sok emeletes szállodasort és lakóparkokat jelenti, bízzunk benne, hogy ez így is marad, mert itt már néhány ilyen projekt is azonnal tönkre vágná az egész miliőt.

Orfű maga egy nagyon kedves település, a régi faluközpont kifejezetten cuki. Itt és a Pécsi-tó körül van rengeteg szálláslehetőség a klasszikus zimmer frei-től az újabb panziókon át a kempingig. Orfű maga is rendelkezik néhány természeti és épített látnivalóval, de ott van autóval 15, busszal 25 percre Pécs, ami simán az egyik legjobb, távolról sem álmos hangulatú megyeszékhely, illetve maga a Mecsek. Ezekkel az adottságokkal lazán le lehet hozni egy olyan egy- vagy akár kéthetes nyaralást is, amikor minden napra beiktatható valamilyen szuper program. De az is tökéletes döntés, ha semmi mást nem csinálunk, csak reggelente hónunk alá kapjuk a gumimatracot, és aztán egész nap azon ringatózunk, közben pedig néha valamelyik parti büfében frissítgetjük magunkat.


Káli-kapocs – Mindszentkálla

A mostani már az ötödik betelepülő generáció. Én még a harmadikba tartoztam.” – mesélte egyszer nekünk Hegyi Zoltán, a Sexepil egykori frontembere a saját kertjében ülve, ami egyébként megegyezett a mindszentkállai Kikötő kertjével. Ilyen ez a Káli-medence: minden generációban rátalálnak az újabb és újabb rajongók, akik szeretnének ide tartozni, kicsit a részévé válni.

És bár az egymást követő generációkban fellángoló vonzalom úgy tűnik, hogy állandó, az ezzel járó lüktetés okoz problémákat. A fiatalok túl hangosak, az öregek túl rugalmatlanok. A turisták a trendi dolgokat szeretik, a helyieknek viszont a turisták egyáltalán nem hiányoznának, úgyhogy a trendiből sem kérnek. Kevés olyan hely van, ami szervesen bele tud illeszkedni a közösség életébe úgy, hogy fentiek közül mindenki megtalálja benne a maga számítását. Na, a Káli-kapocs (mennyire tökéletes névválasztás!) pont ilyen.

Bixie

Egy kocsma, aminek a padján meleg nyári délelőttökön helyi arcok isszák a fröccsöt, miközben a szomszéd asztalhoz biciklis társaság telepszik le bodzaszörppel, majd megjelennek az előző napi buli után láthatóan irtózatos másnapossággal küzdő fiatalok, akik a gyógysörért és a kávéért jöttek. Déltől beröffen a konyha, a másnaposság innentől étellel is gyógyítható, a túrógombócért sokan messziről is járnak ide. A terebélyes diófa alatt elfér mindenki, a szerencsésebbeknek klasszik retró napozóágy is jut.

Apropó retró: a romkocsma-jellegű külső és belső tér a ki tudja honnan összehordott mindenféle csetresszel máshol izzadságszagúnak is hathatna, de itt kiváló hangulatot teremt. Miután rendelés közben szóba elegyedtél a pultban Balázzsal, a hely tulajával, vagy bármelyik kollégájával, tudod, hogy itt semmi nem izzadságszagú, a lazaság egyszerűen csak úgy jön, és aztán téged is behúz.

Ami biztos, hogy ha a környéken járunk, nekünk a Káli-kapocs kötelező program. Egy vérbeli törzshely, olyan pont, aminek a meglátogatásához programokat igazítunk. Bicikliztünk már ide Badacsonyból, autóztunk le Keszthelyről, és szálltunk meg direkt csupán két házzal arrébb, hogy itt tölthessük a hétvége nagy részét. Reméljük, még sokszor esteledik ránk a diófa alatt.


Alpaka Panzió – Lombház szállás – Kisrákos

A lombház intézményét jóval hamarabb ismertem, mint ahogy az Alpaka Panzió lombházában aludtunk volna. Apukám nagy Széchenyi Zsigmond rajongó, így többször mesélt a híres afrikai vadász utazásairól, aki egy alkalommal Kenyában, a Treetops Hotelben szállt meg. Ez egy korabeli lombház szállás volt, mai szemmel is irtó menő, érdemes megnézni róla videót.

Már akkor nagyon felcsigázott a gondolat, hogy egyszer érdemes volna egy ilyenben megszállni valahol. Nem gondoltam volna, hogy az első ilyen élményem Magyarországon lesz. Csak pár évvel ezelőtt kezdtek el itthon is megjelenni lombház szállások, és még ma sincs belőlük túl sok, de azért lehet találni, ha az ember nagyon keresi. Mi az Őrségben lévőt próbáltuk ki egy hétvégén, amikor a Patakparti Alpaka Farm felé jártunk.

Bixie

Eredetileg az alpakákra voltunk kíváncsiak, de mivel az állatok csak szállóvendégek részére látogathatók, így döntöttünk amellett, hogy az éjszakát a kisrákosi Alpaka Panzió lombházában töltjük.

Elég hideg idő volt, amikor érkeztünk, így aggódtunk kicsit, hogy egy levegőben lévő faház mennyire lesz áthűlve. Szerencsére hamar kiderült, hogy a szállásunk egy villanyradiátorral október közepén is gyorsan és kényelmesen felfűthető. A kis házak belseje nagyon praktikusan van kialakítva, semmi luxus, nincsenek tágas terek, de ez nem is elvárás, nem bált rendez ott az ember, hanem csak „aludni jár haza”. A kis házikókhoz nagy erkély is tartozik, amin nyugodtan lehet ücsörögni, napozni, és lesni a lombkoronaszint élővilágát, valamint a környező táj panorámáját.

Az apartmanokban berendezkedhetünk önellátásra is, vagy kérhetünk reggelit, amit a közeli kőházban szolgálnak fel.


Lengyel romfalu – Derenk

Derenk története egy a XX. századra oly jellemző, tragikus történések közül. Elszomorító példája a politikai önkénynek, és annak, hogy a hatalom hogyan képes tönkretenni egy teljes közösség életét.

Derenk Észak-Magyarországon, a szlovák határtól mindössze 1 km-re található, az Aggteleki Nemzeti Park területén. Mi az Országos Kéktúra során keveredtünk oda, Derenken átmegy ugyanis a Kéktúra 24-es számú szakasza, ami Putnokot köti össze Bódvaszilassal. Ezen a túrán ismertük meg mi is a romfalu történetét, és javasoljuk mindenkinek a látogatást, akit érdekel a XX. századi magyar történelem, és szeretne ellátogatni egy különleges atmoszférájú helyre, amilyenhez hasonló nem sok van hazánkban.

Bixie

Derenk története

A falu eredete a középkorig nyúlik vissza, a közelben található szádvári uradalom része volt. Lakosságát előbb a török hódoltság, majd a Rákóczi szabadságharc tizedelte, az 1711-es pestisjárvány idején pedig teljesen kihalt. Annak érdekében, hogy a faluba újra élet költözzön, Esterházy gróf a lengyelországi Szepességből telepített be jobbágyokat 1717-ben.

A trianoni békeszerződés után Derenk lakossága választhatott, hogy hova akar tartozni: Magyarországhoz vagy Csehszlovákiához. Ők Magyarország mellett döntöttek. A lengyel nemzetiségű lakosság hűen őrizte identitását, egészen 1943-ig nem igazán asszimilálódtak.

Derenk látképe 1943-ban - Bubenkó Gábor képe - szogliget.com

Derenk látképe 1943-ban – Bubenkó Gábor képe – szogliget.com

Derenk történetében a fordulópont akkor jött el, amikor Horthy Miklós, Magyarország kormányzója úgy döntött, hogy a falu környékéből vadászterületet szeretne csinálni, így a ’30-as évek végén elkezdték kitelepíteni annak lakóit, először szép szóval, majd pedig kényszerrel. Derenk lakói a környező borsodi településeken leltek új otthonra, házaikat és közösségi helyeiket pedig 1943-ra teljesen lebontották, ami pedig maradt belőlük, az az elmúlt 80 évben lett nagyrészt az enyészeté. Az egykori házak emlékét ma kis piros-fehér táblák őrzik, amelyek a falu egykori utcáin megdöbbentően nagy számban sorakoznak.

A falu egyetlen épségben maradt épülete jelenleg a Derenki Lengyelség Emlékhelyéül szolgál, benne fotókiállítással, mely a falu történetét mutatja be. A tablókon olvastuk olyan derenkiek történetét, akik a ’30-as években New Yorkba disszidáltak. Péterrel egészen sokat beszélgettünk és fantáziáltunk róla, hogy milyen sokkoló élmény lehetett akkoriban (is) egy Isten háta mögötti kis magyar faluból eljutni a világ másik végére. Micsoda nehézségeken mehettek át ezek az emberek, mire eljutottak oda, és mennyi élménnyel gazdagodhattak.

Derenk jelenleg is teljesen lakatlan romfalu, de a magyarországi lengyel közösség minden július közepén búcsút tart az emlékhelynél, ezzel éltetve a falu egykori lakóinak emlékét.


Érsek Éden – Rábakecöl

Rábakecöl finoman szólva nem a világ közepe. Ezért is volt meglepő, amikor a baráti társaságból valaki bedobta, hogy töltsünk el ott egy hétvégét. Elképzelni sem tudtuk, mi lehet olyan különleges a településen, ami miatt érdemes ellátogatni a Kisalföldnek erre a részére. De akkor még nem ismertük az Érsek Édent.

Az Érsek Éden saját definíciója szerint egy „szarvasgombás gasztrobirtok”, és ez egy igencsak találó név. A tulajdonos chef Érsek Gergely pár évvel ezelőtt költözött haza külföldi vendéglátós évei után, és Dr. Gógán Andrea szarvasgomba-termesztési kutatóval azon dolgoztak, hogy találjanak egy olyan helyet Magyarországon, ahol megfelelőek a természeti adottságok a különleges gombafaj termesztéséhez. Így esett a választás a Rábakecöl mellett található földterületre.

Bixie

Itt hoztak létre egy kis birtokot, ahol főként mogyoróbokrok gyökerein termesztik a különböző szarvasgomba fajtákat. Amennyire egyszerűnek hangzik a dolog annyira sok kitartást kíván – tudtuk meg Gergőtől látogatásunk során.

Az előadással és szarvasgomba-vadászattal egybekötött félnapos program egy kis bemutatóval kezdődik ugyanis, amiből hamar megérti az ember, miért is mérik aranyárban a szarvasgombát. Röviden összefoglalva: a növény rendkívül érzékeny a környezetére, ezért iszonyú macerás a termesztése, ráadásul hosszú évek kellenek, mire kiderül, hogy valóban megtelepszik-e a föld alatti gyökereken a gomba. Gergőék az első telepítés után 7 évig várták, hogy kiderüljön, sikerült-e a projekt. A befektetés tehát igen kockázatos, és lassan fordul termőre (minden értelemben), de szerencsére végül bejött nekik a dolog.

A kis elméleti bevezetés után még volt egy kis kóstoló, amely során a szarvasgombák főbb típusaival ismerkedtünk meg kívül-belül, majd  jöhetett a szarvasgomba-vadászat, amelyben Derű, a fekete labrador volt segítségünkre. Ő fel-alá szaglászott a mogyoróültetvényben, és jelzett, ha kiszagolt valamit. Ekkor gazdája, László egy kis speciális eszköz segítségével kaparta ki a gombát a föld alól, kényesen ügyelve arra, hogy a gumó sértetlen maradjon.

4-5 nagyobb gomba megszerzését követően tértünk vissza a vendéglátótérbe, ahol Gergő immáron chefkabátba bújva kezdte el összerakni számunkra a 6 fogásos degusztációs menüt. Természetesen minden fogásba került valamilyen szarvasgomba, így igazán színes képet kaptunk annak ízvilágáról és felhasználási módjairól.

Az egész program fantasztikusan érdekfeszítő volt, a menü pedig egyszerűen frenetikus, mégsem csak emiatt ajánlanám az Érsek Édent.

Ami engem a legjobban megfogott benne, az a végtelen profizmus, amivel ez az egész koncepció ki lett találva. Egyrészt az, ahogy a szántó közepén létre tudtak hozni egy rendezett, füvesített területet, rajta egy skandináv-minimál stílusú vendéglátó-épülettel, már magában zseniális. De ahogy belépsz oda, az első perctől az utolsóig minden apróság a helyén van. A névre szóló, gravírozott ajándék, a pezsgő koktél, amit azért kapsz, hogy az előadás alatt is legyen mit szürcsölgetned, a hímzés a textíliákon, szóval minden. A gombákról pont annyi hangzik el, ami még le tudja kötni az embert. Gergő előadásmódja gördülékeny, mondandóját rugalmasan alakítja a jelenlévő csapat igényeihez. A szarvasgomba-vadászat pont olyan hosszú, hogy legyen lehetőség minden benned felmerülő kérdést személyesen feltenni Gergőnek a séta során, és a degusztrációs menü azok számára is nagyon élvezetes, akik nem szeretik különösebben a gombát általában, és ezt a speciális fajtáját sem (én most magasra tartom a kezem). Az pedig, hogy Gergő egymaga 6 fogásos fine dining menüt tud összerakni 10-12 embernek mindössze 2 óra alatt, az az ő szakmai felkészültségének remek bizonyítéka.

Én nagyon nagyra tudok értékelni minden magas minőségű szolgáltatást, és azt kell mondjam, az Érsek Éden minden követelménynek megfelel: kellemes a helyszín, jó a program és kiváló a gasztro-élmény is. Egyaránt ajánlom baráti társaságoknak, a gasztronómia ezen szeglete iránt érdeklődő gurmanoknak, de akár vendéglátós szakembereknek is. Itt mindenki meg fogja találni a saját számítását.


Kisüzem – Budapest

A nemrég 10. szülinapját ünneplő Kisüzem a VII. kerület állócsillaga. A Klauzál tér sarkán található bejárat fölött világító tábla fénye messziről vonzza az éjszakából a nyitás óta ide járó törzsvendégeket, köztük a magyar alter és művész közeg ismert arcait, valamint további furábbnál furább szerzeteket. Mi is számos görbe estét töltöttünk már itt barátokkal sört és rumot (ld. lejjebb) szürcsölgetve, világmegváltó beszélgetéseket folytatva.

A Kisüzem legszembetűnőbb ismertetőjegye és egyben fő vonzereje –, hogy a bulinegyed epicentrumában való elhelyezkedése ellenére a közönség túlnyomó részt megmaradt magyarnak. Így akárcsak a Madách téri Telep és Központ, amik hasonló, bár átlagban minimum egy tízessel fiatalabb életkorú vendégekre építenek, a Kisüzem is látszólag sikeresen vészelte át a járványhelyzetet.

Bixie

Amikor ezt látod, tudod, hogy ennek komoly következményei lesznek - Kisüzem - az Olyanjó! fotója

Amikor ezt látod, tudod, hogy ennek komoly következményei lesznek – Kisüzem – az Olyanjó! fotója

Muszáj külön kiemelnünk a rum kínálatot, ami az egyik, ha nem a legbőségesebb az egész városban. A legalább 50, de lehet, hogy még sokkal több féle rumhoz külön itallap tartozik, és még egy jópofa térkép is segít az eligazodásban. Erősen javallott két centenként fogyasztani, és minél több félét kipróbálni. Nagyobb kiszerelés esetén nem garantált, hogy hosszú ideig fog tartani az este.

Van elsősorban a mediterrán és balkáni fogásokra koncentráló konyha is, így van mivel lefojtani a komolyabb szeszmennyiséget. Az élő növényekből álló dekor szépen feldobja az amúgy klasszikusan romkocsmás miliőt, és a hangulat még úgy is pompás, ha nem figyeljük a korábban már említett bohém arcok privát performanszait.